Mára bizonyított tény, hogy Kőszegen és környékén a szőlőtermelés több ezer éves múltra tekint vissza. Már a rómaiak korában virágzó szőlő- és borkultúra volt fellelhető ezen a vidéken. Ezt bizonyítják római kori írók művei, régészeti leletek (pl. Bacchus-szobor, melyet a múlt században találtak a Pogányok elnevezésű dűlőben) illetve a ma is létező dűlőnevek.
Az első írásos említés a kőszegi szőlőterületekről és az itt termett kitűnő nedűről 1279-ből származik. Ez a parányi terület az évszázadok alatt nagy hírnevet vívott ki magának: forrásaink szerint 400 hektárossá nőtte ki magát, fontos és híres külföldi piacokat nyert el (Szilézia, Morvaország, Lengyelország…stb.), számos privilégiummal tüntették ki (pl. ún. borkiviteli-kiváltsággal, ami azt jelentette, hogy vámmentesen szállíthatta a borát). Az 1746-os városi jegyzőkönyvben a következő mondás található: „…az bornál a Nemes Városnak nincsen egyéb, hasznosabb gazdálkodása.”
Sajnos, a kőszegi bortermő helyet a dicsőségek mellett számos megpróbáltatás is érte, ami azt eredményezte, hogy a szőlőterületek 400 év alatt az egytizedére csökkentek (1995-ben 44,51 ha-Megyei Földhivatal). Számos kiváltó okot meg kell említeni: filoxéra-vész, világháborúk, Trianon, a német ajkú szőlőművesek kitelepítése, a parcellák elaprózódása…stb.
Napjainkban a kőszegi bortermő helyen mintegy 120 hektáron folyik a szőlőtermesztés, ami a lelkes kőszegi szőlősgazdák munkájának az eredménye.
A kőszegi „terroir” jellemzői:
A kőszegi bortermő hely Magyarország nyugati határán, az Alpok lábánál helyezkedik el. A Soproni borvidékhez tartozik.
A magashegység közelsége befolyással van az éghajlatra, amely szubalpin jellegű, kiegyensúlyozott. Az évi középhőmérséklet 60 év átlagában 9,6 °C. A nyár mérsékelten meleg, a tél enyhe, bőséges a csapadék. Az évi csapadékmennyiség 850 mm, vagy ennél is több. Az évi napfénytartam 1900 óra. Kedvezően befolyásolja a klímát az Alpok védelme a hideg ellen. A legtöbb eső május-szeptember hónapokban esik, így a szőlőültetvények vízellátása egész nyáron biztosított. Az uralkodó szélirány az északnyugati, s szinte állandó a széljárás. Különösen tavasszal gyakoriak az erős, hűvös szelek.
A bortermő hely szőlőterületei, néhány kivételtől eltekintve délies kitettségűek és 150-250 méter tengerszint feletti magasságban találhatók. A szőlőültetvények többnyire az enyhébb lejtésű domboldalakon, 170-220 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el.
A talaj a szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, löszön kialakult vályog – vagy barna erdőtalajok, pleisztocén homok.
A „terroir”-nak köszönhetően az itt készített borok kissé savhangsúlyosak, tanninban gazdagok.
